Az oldal tartalma:

• Arab mesék
  
• Arab és perzse közmondások, szólások
  
• Az arab kultúra
  

A csirkefogó és a tökfilkó

Egy tökfilkó szamarat vezetett maga után kötőféken. Két tolvaj meglátta, és az egyik odaszólt cimborájának: "Én ezt a szamarat elveszem tőle." - "Hogy bírod elvenni?" - "Gyere velem és meglátod."

A cimbora vele ment, a csirkefogó pedig odaosont a szamárhoz, levette fejéről a kötőféket, a maga nyakába akasztotta, a szamarat társára bízta, és a tökfilkó után baktatott. Amikor cimborája eltűnt a szamárral, megállt. A tökfilkó ráncigálta, de ő meg se moccant, úgyhogy az hátrafordult, és mikor a szamár helyett egy embert látott, kötőfékkel a nyakán, megkérdezte: "Ki vagy te?" A gazfickó így felelt: "Én a te szamarad vagyok; csodálatos az én történetem: volt egy anyám, erényes öreg nő; egyszer részegen jöttem haza. Ő csak ennyit mondott: »Édes fiam, bár éreznél bűnbánatot Alláh előtt - magasztaltassék a neve! - a te nagy bűnöd miatt!« De én fogtam egy botot és elvertem. Ekkor átkot mondott fejemre, és íme: Alláh - magasztaltassék a neve! - szamárrá változtatott, és a te birtokodba juttatott a mai napig. Ma, úgy látszik, eszébe jutottam anyámnak, imádkozott értem, és Alláh visszaadta előbbi alakomat." A tökfilkó felkiáltott: "Nincs másutt erő és nincs hatalom, csak a magasztos és fenséges Alláh kezében! Alláhra kérlek, testvérem, bocsásd meg nekem, amit ellened elkövettem, hogy nyargaltam rajtad, és egyéb munkát végeztettem veled."

Ezzel útjára engedte a csirkefogót, ő maga pedig hazament, az ijedelemtől és a szomorúságtól egészen kábultan.

Felesége megkérdezte: "Mért vagy olyan levert, és hol van a szamár?" Ekkor elmondott mindent a feleségének, aki felkiáltott: "Jaj, hogy megver majd érte Alláh - magasztaltassék a neve! -, hogyan is dolgoztathattuk annyi időn át Ádámnak egy fiát!" És szorgalmasan osztogatta az alamizsnát, és buzgón imádkozott Alláhhoz bocsánatért. Férje pedig hosszú időn át munka nélkül maradt. Végre a felesége rászólt: "Meddig fogsz még itthon lebzselni dolog nélkül? Menj a piacra, végy egy szamarat, hogy dolgozhass vele." Az ember kiment a piacra, hát az eladásra kínált állatok közt meglátta a régi szamarát. Mikor felismerte, odament hozzá, és ezt súgta a fülébe: "Jaj neked, te szerencsétlen! Megint berúgtál, és megütötted anyádat! Alláhra, én többet meg nem veszlek!"

Ezzel otthagyta, és elment útjára.

---

Az emír Lovásza és a Halál

Történetem Mahraziba visz el jó ezer esztendővel a múltba.

Mahrazi városában élt egy igen gazdag Emír. Hatalmas birtokán több száz szolga leste minden óhaját. Ezernél is, több évvel ezelőtt még voltak olyan nagy urak, akik apaként bántak jóravaló szolgálóikkal.
Az Emír nem csak vagyont, de bölcsességet is kapott Allahtól. A bölcsességet átható szeretet volt mégis a legnagyobb kincse.
Egy reggel lovásza, Irfán izgatott félelemtől riadt szemekkel, lihegve rontott be urához.
Az Emír összevont szemöldökkel vonta kérdőre, hogy mi az a rettenetes dolog, amiért ennyire udvariatlan a fiú.
- "Nagyuram! Kora reggel kinn jártam a kertedben és láttam a Halált!"
- "Irfán! Jó lovászom vagy, kedvellek, de nem bolondozhatsz uraddal!" - mondta apáskodón az Emír.
Irfán arcán továbbra is ott volt a rémület, nem adta jelét, hogy legkisebb szándéka is volna a bolondozásra. Ettől az Emír is elkomorult.
- "Higgy nekem Nagyuram! Eszem ágában sincs, hogy Veled bolondozzak! Reggel, amikor az istállóból kifelé jövet a kertedben jártam, megpillantottam a Halált! Ott állt a rózsáidat nézegetve, hosszú fekete köpenyében. Rá néztem és összetalálkozott a tekintetünk. Amint megpillantott, hívogatón inteni kezdett felém!"
- "Nyugodj meg, fiam! Megnézem én magamnak, azt a Halált!"
- "Kérlek Uram! Add nekem kölcsön a legjobb lovad! Azzal két óra alatt Basráhban lehetek! A Basrahi vásár sokadalmában biztos, hogy nem talál rám a Halál!"
Az Emír látva a fiú nagy kétségbeesését odaadta kedvenc lovát. Akkora volt a félelem, hogy már nem segített volna semmilyen szó sem azon.
Hát Irfán, a jó lovászfiú fel is, pattant a fekete ménre és elszáguldott Basráhba, hogy elvegyülhessen a vásári nép sokadalmában.
Az Emír csóválta a fejét sétálgatva a kert felé vette az irányt. Nem tudva biztosan, hogy jól cselekedett-e.
Meglepetésére ott találta a Halált. A rózsáknál, ahogy a fiú mondta! Az Emír felcsattant és kérdőre vonta azt:
- "Halál! Mond, miért fenyegeted Te, az én lovászomat?"
- "Dehogy fenyegetem én! Csak meglepődtem, hogy itt látom! Hiszen két óra múlva kell találkoznom vele a Basrahi vásárban!"

---

A kapzsiság büntetése

Harún ar-Rasíd, az igazhivők fejedelme, egy éjjel izgatott és álmatlan volt, elhívatta vezírjét, Dzsafárt, Jahjá el-Barmaki fiát, és azt mondta neki: "Álmatlan vagyok, szorongás fogott el, nem tudom, mit tegyek." Ott állt eunuchja, Maszrúr is, és elnevette magát. A kalifa megkérdezte: "Mit nevetsz? Azért, mert engem semmibe veszel, vagy pedig elment az eszed?" Maszrúr így felelt: "Igazhivők fejedelme, esküszöm a próféták nagyjára, akinek a sarja vagy, hogy nem szándékosan történt. De tegnap, mikor elmentem a palotádból, hogy járjak egyet, és a Tigris partjához értem, nagy néptömeget láttam; megálltam, hát egy ember nevetteti ott a népet. Úgy hívják, hogy Ibn el-Káribi. Most jutott eszembe valami, amit mondott, és azon nevettem. Bocsásd meg, ó igazhivők fejedelme." Ekkor a kalifa azt mondta: "Hozd elém azonnal azt az embert."

Maszrúr sietve ment, amíg meg nem találta Ibn el-Káribit. "Engedelmeskedjél a kalifa hívó parancsának." - "Hallom és engedelmeskedem" - szólt Ibn el-Káribi. "De - folytatta Maszrúr - azzal a feltétellel viszlek hozzá, hogy akármit kapsz, annak háromnegyed részét nekem adod, a többi a tied lehet." - "Nem - vetette ellen Ibn el-Káribi -, legyen a fele a tied, a fele az enyém." De Maszrúr makacskodott: "Nem!" - "Hát akkor legyen egyharmada az enyém, kétharmada a tied." Hosszas huzakodás után Maszrúr végre elfogadta ezt a feltételt.

Felkerekedett hát Ibn el-Káribi, és elment Maszrúrral. Mikor megjelent az igazhivők fejedelménél, a kalifáknak járó üdvözlés után megállt előtte. Az igazhivők fejedelme így szólt hozzá: "Ha nem fogsz megnevettetni, hármat verek rád ezzel a bőrzacskóval."

Ibn el-Káribi így szólt magában: "Három ütés ezzel a bőrzacskóval nem nagy dolog, ha ostorcsapás se szokott fájni nekem." Mert azt hitte, hogy a kis zsák üres.

Mesélt aztán olyan dolgokat, amelyek a feldühödtet is megnevettethették, mindenféle tréfát, mókát, de az igazhivők fejedelme nem nevetett, még csak el se mosolyodott.

Ibn el-Káribi igen elcsodálkozott rajta, zavarba jött, szurkolt, az igazhivők fejedelme pedig azt mondta neki: "Most megérdemled a verést." Elő is vette a bőrzacskót, de négy darab kő volt benne, mindegyik két fontot is nyomott. Az ütés Ibn el-Káribi nyakát érte; elordította magát, de eszébe jutott a Maszrúrral kötött egyezség, és azt mondta: "Bocsánat, ó, hivők fejedelme, engedj két szót szólnom!" - "Mondd, mit akarsz" - szólt a kalifa. "Maszrúr egy feltételt kötött ki - mondta -, és én megegyeztem vele abban, hogy akármit kapok a hivők fejedelmétől, egyharmadát megtarthatom, kétharmada az övé legyen. De csak hosszas alkudozás után érte be ennyivel. Most, hogy mást nem kaptam tőled, mint verést, és egy ütést már megkaptam, a másik kettő őt illeti meg. Nekem kijutott az én részem, itt van ő, igazhivők fejedelme, fizesd ki most, ami neki jár."

Mikor az igazhivők fejedelme ezt meghallotta, majd hanyatt dűlt nevettében. Odahívta Maszrúrt, rávágott egyet, az nagyot kiáltott, és azt mondta: "Igazhivők fejedelme, megelégszem egyharmaddal, adj neki kétharmadot!"

A kalifa jót nevetett rajtuk, és mindkettőnek ezer aranyat adatott. Azok pedig boldogan és elégedetten távoztak.

---

Arab közmondások:

Aki elhagy egy dolgot, tud nélküle élni.

Az ember akkor van biztonságban, mikor egyedül van.

Az orra hegyén van a dühe.

Mikor a majom nem éri el kezével az érett banánt, azt mondja, savanyú.

Az arab értelme a szemében van.

A lusta ember csillagjósnak megy.

Mikor valaki akar valamit, vak annak hibáit illetően.

Kölcsönkért kaftán nem melegít.

A kutya ugat, a karaván halad.

Változtass magadon és a szerencse is változtatni fog rajtad.

Aki jótékonyságot vet, barátságot arat.

Aki fecseg neked, fecseg rólad is.

Több jót tesz egy jókedvű arc, mint egy nagylekű kéz.

Versenyezz, ne irigykedj.

A részeg ember ok nélkül nevet.

Ha a dolgokat nem tudod megragadni a fejüknél fogva, akkor ragadd meg őket a farkuknál fogva.

A harag méreggel kezdődik, és megbánással végződik.

---

Perzsa Közmondások:

Hiába hangos a dob, nincs benne semmi.

Mire olyan leszek, mint te, én magam is bolonddá válok.

A kés nem vágja saját nyelét.

Bárhol jársz, az ég ugyanolyan kék.

Bízz istenben, de kösd meg a tevédet.

A becsület jobb, mint a gazdagság.

Üveg alá teszi a sajtot, és kívülről dörzsöli hozzá kenyerét.

A kutya farka sose lesz egyenes.

Vedd ki a vattát a füledből és adj igazat az embereknek.

Mások ültették, amit én eszem - én ültetem, amit mások esznek.

---

Ízelítő az arab szokásokból

• Kezet fogni, ételhez nyúlni, illetve bármit átnyújtani csak jobb kézzel szabad.

Ugyanis az iszlám szerrint a jobb kéz a tiszta kéz, a bal pedig a piszkos kéz. Ennek megfelelően csak jobb kézzel foghatunk kezet, vagy használhatjuk evésre, míg a balt állatsímogatásra, a szemét kidobására vagy orrfújásra.

• Az arab nők nagy része testét elfedő ruhában jelenik meg.

Ennek több változata van:

-burka: ami az egész testet elfedi. Elsősorban Afganisztánban viselik.

-csador: félkör alakú anyagdarab, amit maguk köré csavarva takarják el a testüket, leggyakrabban fekete színű. Elsősorban Iránban viselik.

• Az arab vallás egyik legismertebb része a Ramadan, azaz böjt.

Az arabok a Ramadan havában a teljes holdhónap ideje alatt napkeltétől napnyugtáig böjtölni kötelesek. A hívő a böjt ideje alatt nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat és szexuális életet nem élhet. A böjt lényege, hogy uralkodni tudjanak saját vágyaik felett. A lélek és hit erősítésének időszaka ez, a böjttel testük megtisztul.

Nem kötelező az azt teljesíteni nem tudók - például az orvosok, buszsofőrök, teherhesek vagy menstruáló nők - számára. Azonban ha fennáll az újrateljesítés lehetősége, akkor azt be kell pótolni. Aki pedig a pótlásra is képtelen, az szegények számára juttatott élelemmel megválthatja magát.

Oldal: érdekességek: mesék, közmondások, szokások
Medina Hastánc Stúdió - © 2008 - 2012 - medinahastanc.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: